Előző gondolatkísérletemben a Medián felettébb érdekes mérésének sugalmazásait vetettem össze a rideg valósággal, és arra jutottam, túl sok Szkülla és Karübdisz között hajózva kellene a Medián-féle új pólus tutajából (menet közben!) csatahajót építeni.
Az új pólus lehetőségének ízlelgetése mások érdeklődését is felkeltette, ki így értette, ki úgy, és persze volt, akinek nem volt érdeke megérteni, miről beszélek, és voltak, akik (bár félek, nem soraim hatására, de) az idők szavát hallva, már csatlakoztak a formálódó szövetséghez, Demeter Márta országgyűlési képviselőkéntvagy az Új Kezdet pártként.
Az eredeti Medián-féle koncepcióról való ötletelésnek nagy hátránya volt, hogy csupán egy érdekközösség lett volna, nekünk pedig egy olyan koncepcióban kell gondolkoznunk, amiben viták árán is, de közelíteni tudjuk az álláspontokat, hogy esetenként akár bármely csatlakozó szereplő irányvonalát el tudjuk fogadni, mint a Fidesz kormányzásánál jobb alternatívát.
A szemünk előtt annak kell lebegnie, hogy stratégiai céljainkat el kell érnünk: a Fidesz kisebbségi kormányzásba szorítása, Budapest elfoglalása, Gyurcsány kitolása a politikai térből.
Vessünk egy rövid pillantást a továbbra is szóba jöhető társakra a pólusépítésben:
A P(M) számára három lehetőség kínálkozik, hasonlóan, mint Böcskei Balázs is megírta:
1, elindulnak egyedül, még az 1% után járó állami finanszírozáshoz sem szereznek elegendő támogatást 2, elindulnak szorosabb szövetségben olyanokkal, akikkel még lehetséges (Együtt, Thomas Melia, André Goodfriend, Ulrike Lunacek, Gajus Scheltema, stb.) és az összes, unikornissá nemváltoztató műtétet fontosnak tartó szavazó támogatásával elérnek egy fenomenális 1,5%-ot, plusz ők lesznek, akik miatt kicsit jobb eredményt ért el a Fidesz, én e helyről is gratulálok 3, a dilemma végső megoldásaként elfogadnak egy viszonylag komoly ajánlatot Botkától, megisszák az országban található összes Unicumot, és belátják, hogy politikai végzetük az eltűnőben lévő MSZP egyik tagozataként éri őket: PM, majd P, végül elnémulás. Ehhez képest számukra egészen biztosan sokkal jobb alternatíva az LMP-ben szerveződő új pólus, akkor is, ha személyes ambíciók tekintetében viszonylag/nagyon komoly kompromisszumokra kényszerül az országgyűlési választásokon a társaság. Karácsony Gergely, mint az egyik legnépszerűbb ellenzéki politikus előtt hosszú és jelentős budapesti önkormányzati vezetői szerep állhat, ha meg tudjuk akadályozni, hogy a fideszes országgyűlési többség kiherélje a többségében ellenzéki Budapest közjogi rendszerét, valamiféle tanácselnöki rendszert vezetve be újra. Erre pedig a saját belháborúiban lassan elenyésző MSZP alkalmatlan.
A sorban tovább menve, egészen pontosan milyen hozzáadott értéke lenne az Együttnek az Új Pólus számára? Milyen releváns, fontos és kedvelt közszereplőt tudna felmutatni? Juhász Péter önmaga? Mennyire megosztó személyiség Juhász Péter? Ha annyi szavazót hoz, amennyit elriaszt, akkor bizony nincs értelme veszélyeztetni az ’Új Pólus’ kohézióját. Most épp azzal veszélyezteti, hogy megpróbálja lenyúlni magát a kifejezést. (Apropó, az mennyire vicces, hogy még egy Együtt által rendelt kutatásban is Juhász a legnépszerűtlenebb politikus?!)
De ha már ez súlyosan vétkes politikai múlttal terhelt és népszerűtlen vezető ragaszkodik a párt vezetéséhez, akkor is szükséges egy józan hang, aki az LMP számára is elfogadható, és az Együtt (és más liberális) szavazók számára is jelzi, a józan liberalizmusnak is van helye a szövetségben.
Mivel a P(M)-hez hasonlóan az Együtt számára is csak a megsemmisülés kínálkozik az LMP-féle új póluson kívüli összes döntési lehetőség következményeként, ezek ismételt taglalásától megkímélem az olvasót és magamat.
Ráadásul rebesgetik, hogy a hétvégén Botkáék kiegyeznek Gyurcsánnyal, de legalábbis elkezdik a tárgyalásokat. Gyurcsány karjaiban egyre sötétebb jövő vár azokra, akik a régi pólushoz akarnak csatlakozni.
Milyen előny kínálkozna magának az LMP-nek és milyen veszélyeket rejtene magában, ha nyitna a két említett szervezet felé?
Előny, hogy a fővárosi elitértelmiség számára újra választható, vállalható lesz az LMP. Előny annak felmutatása, hogy bár a 93-as Mozgó Világ bulin a péemesek többször is ráléptek az elempések lábára, most az elempések hajlandók megbocsátani (lásd még a tékozló fiú történetét). Előny, hogy ezzel az együttműködéssel a szélsőközép macronista neoliberális kamupárt előzési kísérletét annak egyetlen lelőhelyén, a fővárosban veri vissza az LMP.
Veszély, hogy Juhász frenetikus politikai meglátásaival olyan újabb szereplőket akar majd bevonni, akik sokkal több kárt okoznak, mint hasznot. Veszély, hogy Karácsony egyéni karrierépítésének szempontjából számunkra ismeretlen lépéseket tesz. Veszély, hogy ennek a két politikusnak a megjelenése feszültségeket okoz az LMP-ből kiindulva épülő új pólus szereplőiben.
Lehetőség viszont, hogy mindkét politikus, bár pártjaik vezetői, jelenleg önkormányzati szinten aktorok. Ha 2014-ben érvényes döntés volt az Összefogás oltárán olyan áldozatot hozni, hogy csak önkormányzati szinten vállalnak feladatot, akkor most, az új pólus (újra)építésekor is indokolt ilyen áldozatot kérni tőlük. (Pláne, hogy annak 2012-es meghiúsulása is nagyrészt rajtuk múlt.) Magyarul, indokolt azt kérni tőlük, hogy felejtsék el 2018-ban induló országgyűlési ciklust, amennyiben az LMP hajlandó nyilvánosan előre garantálni, hogy támogatja kerületi polgármesteri vagy főpolgármesteri indulásukat.
Az LMP szeptember végén dönt a szövetségesi politikájáról, még van idő a füstös szobákban alkudozni.
