Már értem végre, mire szolgált a ’legyen Karácsony’ szlogen! A karácsonyi ünnepekre készülve mindenki a boltokat járja, céges bulikban van, még gyorsan elkölti az ilyen-olyan utalványokat itt-ott – és nem szemtanúja annak a bicskanyitogató szerencsétlenkedésnek, ami megy az Összefogás oldaláról, így nem is tudja elhagyni a remény, és elmegy szavazni.

Mert ez (volt) az egyetlen remény, számunkra, kormányváltást kívánók számára. Minél többen menjenek el szavazni, hiszen a fideszes szavazói tábor már akár ma is menne szavazni, a kormányváltást akarók nagy részben viszont bizonytalanok. Sajnos joggal.

Nekem személy szerint erkölcsileg vállalhatatlan, hogy bármilyen módon hozzájáruljak a svájci vonatutakhoz és a helikopterezéshez. Egy nagy bökkenő van: erkölcsileg csak a valódi remény nyújtása elfogadható. Mára egyértelmű, hogy pártom, az LMP jár helyes úton, mikor nem kíván közösködni az Összefogás 2.0 bohócautójának utasaival, akik láthatóan semmit sem értettek meg az Összefogás 1.0 összefosásából.

Az engem ismerők eddig tudhatták, hogy a P-vel szemben megengedőbb voltam, de ennek vége lesz, amint elmúlik karácsony. Amit a bukott baloldal szereplői előadnak, az teljesen olyan, mint amikor ismeretlen tettesek megírták a Star Wars VII. forgatókönyvét. Bár a film címe már nem Csillagok háborúja volt, de egyébként pontosan ugyanaz a dramaturgia az új filmben, mint a régiben.

Ami kibontakozik a szemünk láttára, az csak azért nem teljesen, pontról pontra 2014, mert most rosszabb a helyzet. Ha volt is remény legyőzni Orbánt, az csak és kizárólag külön listákkal, és valamiféle szavazókerületi szintű politikai innovációval (nem feltétlenül direkt koordinációval) volt elképzelhető.

A külön listák rideg szükségszerűségét a két nagyreményű szövetséges két vezető arca tagadja, Kunhalmi nem tudja, mi a helyzet, pontosabban tudja, de nem akarja tudni, és ráadásul Karácsony bemutatja a ’Schrödinger miniszterelnök-jelöltje’ figurát (bejelenti magát MSZP miniszterelnök jelöltjeként, majd visszalép, hogy csak ha a DK is jön a listára, aztán újra lebegteti, amíg a dobozban van, még bármi lehet: LMP alapító, LMP-t eláruló, Együtt szövetséges, Együtt-et eláruló, MSZP-t utáló, MSZP miniszterelnök-jelölt, stb)

A 106 választókerületről való gondolkodás még reménykeltő opció volt, hogy legalább ne szakadjon ránk még egy kétharmad 2018-ban. Ennek a reménynek is bealkonyul lassan, ahogyan a felesleges alkuk oltárán feláldoznak egy esélyes jelöltet.

Az MSZP lecsúszott kispárti szerepbe, elvesztette miniszterelnök-jelöltjét, és engedi, hogy tévéstúdiók által felpumpált protopártok diktáljanak neki. Lehet mosolyogni fölényesen a 10%-os bejutási küszöbön, csak fölényes mosolyok nagyon rosszul mutatnak az arcra fagyva.

Gyurcsány pedig már be is vitte a kegyelemdöfést, gyakorlatilag megpuccsolta, mikor bejelentette a DK, hogy nem Karácsony nem lehet rajta az MSZP listáján. Mivel így értelmezhetetlenné válik Karácsony pozíciója, a továbbiakban minden nappal, amíg Karácsony Gergely Gyurcsány Ferenccel harcol, távolabb kerülünk a kormányváltástól.

Már csak abban bízhatunk, hogy a tavaszi Szél vizet áraszt.